Kedvenc mesék és versek

http://www.paramedia.hu/valid.html

ELSŐ MESÉM AZ UNOKÁMNAK, JÁZMINNAK. Móricz Zsigmond: A kismalac és a farkasok Van egy edrő, erdőháton benne tisztás az írtáson, hóba rakva rajta kis ház, kismalac itt telel-tanyáz. Kicsi fejsze csitteg-csattog, bükkfa lángja pitteg-pattog, fazékban víz rityeg-rotyog, ajtón farkas kipeg-kopog. -Hej,kismalac,dideregve kunyorálok, hogy eressz be! - Bizony nem én, mert megeszel! - Rólam ilyet fel hogy teszel? Csak kunyorál, csak ígérget: - Csak egy lábom engedd, kérlek! - Jó! - gondolja a kismalac. - Megbánod, ha kinn nem maradsz. Zsákot kerít, vizet forral, s ajtóhoz áll hamis orral. - Hát ha épp ez a vágyódásod, dugd be egyik hátsó lábod! Farkas-barkas örül nagyon, - Jaj, bent be jó meleg vagyon! Ereszd be még csak egy lábom! Szól a malac:" No nem bánom." - Én két lábom, boldog részem, örülj, vígadj, jól vagy, érzem. Első lábom, jaj a hóban... Szól a malac: " Dugd be gyorsan!" - Három lábom, ha behagyod, negyedik miért szenved fagyot? - Jól van, dugd be mind a négyet! ( zsákba faroltatlak téged ) - Ó négy lábam, úrrá lettél, ó, én fejem, kinn rekettél! Jóért jót várj, kicsi malac, meglásd, mi lesz, hogyha behagysz. - Jó, gyere be, gyer' a házba, gyer' aházba, gyer' a zsákba!... Zsákbabúvót be is köti, forró vízzel megöntözi. Bezzeg a ház meleg nagyon, had hűsöljön kint a fagyon. Kicipeli farkas komát, ki végre kirágja magát. Kopasz farkas világgá ment, nem mond a dologra áment. Fut, fárad és verbuvál, sereggel jön vissza már. Mint az árvíz jön a falka, kopasz vezér szóval tartja. A kismalac hej látja már: - A nyakamon van a tatár. Hamar egy nagy fára szalad, farkasfalka a fa alatt; hogy vegyék le, hegyin-hátán kapaszkodnak egymás vállán. Száz farkasnak egy a híja, lent a kopasz alig bírja; bár az ina majd megszakad, kismalactól távol marad. A kismalac hőköl, haj-haj, mi lesz vele, itt van a baj! Csak lekiált hát a gaznak: - Forró vizet a kopasznak! No, a kopasz holtra vált, úgy kiugrott, meg sem állt. Meg sem állott, elszaladt, a sok farkas leszakadt. Nyaka törött mind ahánynak, malacot sem öli bánat. Ma is göcög-kacag rajt, ma is él, ha meg nem halt. A kismalac és a farkasok Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas, beszól az ajtón: – Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. – Nem eresztelek biz én, mert megeszel. – Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas: – Ugyan, kedves kis malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott: – Kedves kis malackám, ereszd be a két első lábam is. A kis malac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt: – Édes–kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád. Erre a kis malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta–vetette magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kis malacot. Addig–addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mi módon fogják meg a kis malacot. Mert egyik se tudott a fára felmászni. Nagy sokára aztán arra határozták, hogy egymás hátára állanak mindnyájan; mint a lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát: – Forró vizet a kopasznak! A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet. A kis malac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.